A könyvkiadás jövőjét több oldalról vizsgáló elméleti írások (Galaxis útikalauz olvasóknak, A szótárkiadás mint hobbi,
Mi lesz veled, könyvespolc?) után most gyakorlati nézőpontból tekintünk a kérdésre: ha nem papíron, akkor min és mit olvasunk? Bizonyos, hogy nem fog születni még egy kötelező, divatos írás arról, milyen eszközök elérhetők, mi a helyzet az elektronikus tartalmak hiányával, miért kulcskérdés a titkosítás hiánya, és főleg nem fogunk jövő időben beszélni. Ez az írás egy Kindle-birtokos könyvolvasó (személy) vallomása a könyvolvasó(eszköz)-használati szokásairól.

Könyvolvasónak az e-papíros, e-tintás eszközöket tekintem. Az informatikai társadalom számos egyéb kütyüt is ide sorol. Véleményem szerint azonban a mobiltelefon, amelyen mellékesen olvasni is lehet a fő tevékenység telefonáláson kívül, túl kicsi képernyős az olvasáshoz, amennyiben olvasás alatt az egy-két mondatnyi rövid üzenetek befogadásánál elmélyültebb tevékenységet értünk. Részemről a tablet, a netbook, a laptop, az asztali számítógép különböző elvárásokban különböző mértékben alulmaradva elvetésre kerülnek, mert nem bírják elég sokáig feltöltés nélkül, képernyőn olvasni kényelmetlen, fejfájdító, napfényben lehetetlen, térdre fektetve melegítenek, nehezek, ha nem nehezek, akkor lásd mobiltelefonnal szembeni méretkritika, de főleg nem lehet őket könyvként tartani. Ezeken a kütyükön olvasson az, aki keveset olvas.

Én és a Kindle

Hogyan olvasok? A Kindle-re teljesen úgy tekintek, mint egy könyvre. Olvasok rajta. Mindig nálam van, mert könnyebb, mint egy átlagos könyv, és nem szeretek betű nélkül lenni. Ezer könyv fér rá, most mindenféle megtalálható rajta, vegyesen. Ezzel egy új, korábban egyáltalán nem jellemző szokást is sikerült felvennem: egyszerre több könyvet is olvasok. Erről utóbb majd szeretnék leszokni.

Állítólag vannak olyanok, akik borító (tok) nélkül olvasnak a Kindle-n. Ezt el sem tudom képzelni. Szóval kinyitjuk a könyvet — eddig ugyanaz. Könyvjelző automatikusan van, ott nyílik, ahol éppen járok. Ha nem egy aktuálisan olvasott könyvben hagytam a Kindle-t, akkor a főoldalon ott a teljes virtuális könyvespolc: szerző, cím vagy éppen olvasott szempont szerint rendezve. Nem hiányzik a papír illata, érzése, a lapozás rutin mozdulata. Ha úgy tetszik, a lemondásért kárpótol a betűméret változtatásának lehetősége. Ezzel ki is merült, amit az e-könyv-olvasó eszköz lehetőségeiből használok.

Írhatnék jegyzeteket, aláhúzhatnék, megjelölhetném az oldalt, hiszen a hagyományos könyvekben szoktam, de itt még nem vettem fel ezt a szokást. Használhatnám az egynyelvű angol szótárt (a New Oxford American Dictionary-vel feltöltve adták a könyvolvasót), ha angolul olvasok, rákattintok a szóra, és jön is a szómagyarázat. Nem olvasok könyvet angolul. Kérhetném a formázott könyvek küldését wifin keresztül is, de ez már nem ingyenes szolgáltatás. A vezeték nélküli módban egy egyszerű internetet is elérnék — de minek. Hallgatnék hangoskönyvet, de egy mp3-lejátszó még kisebb. Hangosan felolvastathatnám az olvasott könyvet, amennyiben úri jómódomban a magyar szöveget majdnem teljesen érthetetlen angolos kiejtéssel szeretném élvezni. Vásárolhatnék könyvet közvetlenül a könyvolvasóval az Amazonon, ezt tuti ki fogom használni, amint lesznek magyar könyvek. Előfizethetnék amerikai újságokra. Ezt elvből nem teszem: az európai olvasónak képek nélkül és mégis drágábban küldik. Mondtam már, hogy nem beszélek elég jól angolul?

Mit olvasok? A Kindle-n nem azt, amit szeretnék, hanem ami van. Már felhagytam azzal, hogy azon bosszankodjak, miért jön ki minden könyvkiadó, telefonos szolgáltató újabb és újabb eszközzel a magyar piacon, és miért kínál csak a saját kütyüjén használható magyar e-könyveket, amúgy jelentéktelen mennyiségben, miért nem veszi tudomásul, hogy Kindle-nk van. Nem a zsugoriság, hanem a kínálati oldal hiánygazdaságra emlékeztető jellemzői miatt elsősorban ingyen, de hivatalosan letölthető e-könyveim vannak. A Word formátumban szerzett könyveket az Amazon ingyenes szolgáltatásával, egyszerű e-mailküldéssel formázom azw formátumúvá.

Jó olvasónak nem kell cégér

A könyvolvasóm márkája számomra lényegtelen volt, de a választás jónak bizonyult. Az ajándékozó választása. Két éve mérhetetlen vágy keletkezett bennem egy könyvolvasó (akkor még e-book-readernek hívtuk) iránt. Ez részemről teljesen érthető: ha betűt látok, olvasok. Az akkor teljesen meggyőzően hangzó ellenérvek ma is érvényesek: nincs is magyar e-könyv. (Utóbb kiderült, hogy az ellenkezés csak a karácsonyi ajándék meglepetés jellegét volt hivatott elfedni. Az amerikai rendelés amúgy majdnem „karácsonyi tragédiába” torkollt, olyan gyorsan, három nap alatt érkezett meg a csomag, hogy az ajándékozó még nem tudott rendesen felkészülni a rejtegetésre, majdnem ugrott a meglepetés.)

A Kindle helyett azóta sem található jobb eszköz a magyar piacon. Ráadásul az Amazon nagyon betört ezzel a könyvolvasójával, tavaly három nap alatt már nem szállított, december elején le is zárta az európai karácsonyi megrendeléseket. Túlzás nélkül mondható, hogy ez a legnépszerűbb eszköz, ami magyar piacról nézve elgondolkodtató, ha vesszük, hogy magyarul lényegében nincs a szükséges formátumban kínálat. (Jól van, a hitelesség kedvéért: egy tucatnyi valami van. Kíváncsi lennék, hányan vették meg a Halotti beszédet vagy az angol–magyar viccgyűjteményt. Néhány programfelhasználói kézikönyvnek nincs ára, és az egy tucatban benne vannak azok a találatok is, ahol a szerző neve a Magyar.)

A számtalan formátum-fajta miatt a számítógépemen van több könyvolvasó szoftver is: FBreader, ePub-reader, Adobe Digital Edition, Kindle for PC (hogy utóbbi minek?). Ebből az is következik, hogy ugyanennyi könyvolvasó eszközöm lehetne, ha a könyvkiadók titkosítási logikáját szeretném követni. Képben vagyok, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom kiadói már kitalálták a puha titkosítást, de nem vagyok sci-fi, fantasy rajongó. Olyan, mintha fanyalognék. Pedig csak eszközfüggetlen e-könyv-kínálatot szeretnék, a hagyományos könyvek mellett. A könyvolvasómmal pedig a viszonyom — láttátok — semmi különös: csak olvasok.

Utóirat: a Háború és békét porolni kellett a fotózáshoz

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.