Vajon mitől több Ljudmila Ulickaja Imágó című kötete elbeszélések láncolatánál? Lehet-e máshogy értelmezni a művet, mint regényt? És mit érthet belőle az, aki csak egy-egy történetet olvas el? Egy kísérletsorozat keretében kerestem a választ ezekre a kérdésekre.

Ljudmila Ulickaja: Imágó. Fordította: Goretity József. Budapest, Magvető, 2011. 630.

Időtlen (nem, nem idétlen) a könyv a szerkezete miatt. Kaleidoszkopikus. A regény a Joszif Sztálin halálától a Nobel-díjas orosz költő, Joszif Brodszkij 1996. január 26-án bekövetkezett haláláig tartó időszakot öleli fel úgy, hogy történetről történetre ugrálunk az időben, ezáltal már eltemetett szereplők kerülnek újra elő, egy korábbi félmondat nyer új értelmet, egy előtte mellékesként megjelenített gondolat részletes magyarázatot kap.

Az „emberkísérletek”

Miután — éppen az imént említett könyvforma eredményeként és a visszaolvasásban rejlő új tudás kíváncsiságától hajtva — már másfélszer olvastam a regényt, megkérdeztem barátaimat, lenne-e kedvük emberkísérletekben részt venni. Mondjuk, ezért vannak a barátok. Egy-egy történetet kellett elolvasniuk független novellaként.

Az Imágóban a kor portréja hétköznapi emberi sorsokból összeálló puzzle. Sok regénybeli történet önálló elbeszélésként is megállja a helyét. A harminc történet között vannak olyanok, amelyek lazán kapcsolódnak az események fő vonulatához, de akadnak olyanok is, amelyek egyszerűen elhagyhatók. Azaz csak lennének, ha — annak ellenére, hogy teljesen függetlenek — nem adnának valami többletinformációt a korról.

Például a Szökevény című elbeszélésben, egy történet erejéig felbukkan Borisz Ivanovics Muratov, aki az egyik főszereplő, Ilja barátja. Ebben a történetben Iljának kevés közreműködő szerep jut. A rendszert karikatúráival kifigurázó grafikus Boriszhoz házkutatás céljából érkeznek rendőrök. Mivel a parancson nincs bélyegző, Muratov nem engedi be őket. Az így nyert kis időben írásban értekezve közli a családdal, hogy le fogják tartóztatni, ezért még előtte elmegy otthonról. A hangosan mondott információval természetesen „megviccelik” a lehallgatókat. Muratov kis időre egy ismerősnél talál menedéket falun, utána az üdülők nyári kiürülése okán ugyanott egy anyókához költözik, utóbb bujdokol. A regény egésze szempontjából szinte hangsúlytalan, amit a próbaolvasó fontosnak tartott kiemelni: A nyugodt falusi körülmények között egyrészt a grafikus művészete vált felszabadulttá, minden fellelt papírra, még tapétára is fantasztikus művek születtek a három öregasszonyról. Hihetetlen fordulat, hogy a hazájában bujdosni kényszerülő művész rajzaiból Kölnben kiállítás nyílt. De másrészt maga a szökevény is gyanútlanabb lett: először hozzászokott a gondolathoz, hogy egyszer úgyis elkapják, és kockáztatva, játszva élt négyéves bujkálása alatt, utóbb pedig az az ötlete támadt, hogy már nem is keresi senki. Végül nevetséges, nem a valós vádak alapján két évet töltött egy szibériai lágerben.

A túl kicsi csizma című elbeszélésben Mása válik átmenetileg főszereplővé. Az esküvő másnapján Artúr király (az előző független történet főszereplője) pénzt ad friss feleségének, Mása édesanyjának, hogy az anyagi segítség a nagypapához jusson. Mását küldik a postára. Útközben egy tipikus szovjet vásárlásnak leszünk tanúi, Mása a bezárt posta helyett egy boltban köt ki, ahol négyórás sorban állás eredményeként egy addig sosem birtokolt finom bőrcsizma tulajdonosa lesz. Otthon mellesleg kiderül, hogy a csizma kicsi, ezért Mása kitömi az asztal alatt talált vékony papírlapokkal, és elrejti a kinti budiban. Aznap este szovjetellenes irodalmat keresve házkutatást tartanak a könyvkötő Artúrnál. De a házkutatók, bár néhány dologtól megszabadítják a könyvkötőt, szemmel láthatóan üres kézzel távoznak. És Artúr sehogyan sem érti, hová tűnt az asztal alól a Gulag egy szamizdatos példánya, amit a rendőrök nyilván kerestek.

Ezek a történetek is segítenek megérteni, milyen nehéz erkölcsösnek maradni, mennyire könnyű besúgóvá válni, és milyen fontos a véletlen szerepe. Elgondolkodtató egy kihallgatáson a hatalom értelmezése: a szabályok szerint kell élni.

A regényt elolvasva majd mindenki eldönti, számára mi a regény alapkérdése: A pszichológiai gondolat a felnőtté válásról? Vagy a történelmi ismeretterjesztés és gondolatébresztő egy szabadságot korlátozó hatalommal szembeni helyes viselkedésről és túlélési praktikákról? Esetleg a kultúra értéke, szerepe abban, hogyan váljunk felelős felnőtté, hogyan maradjunk erkölcsösek?

De miért Zöld sátor?

Orosz kiadásban a regény Zöld sátor címmel jelent meg, a borítón is egy nagy sátorra emlékeztető stilizált rajz van. Mindkét cím a regény egy-egy elbeszélésének a címe. A zöld sátorról szóló álmáról az egyik női főszereplő mesél barátnőjének. Az álomban a zöld sátor előtt kígyózó sorban Olja még élő és már eltávozott szerettei várakoznak, hogy bejuthassanak a sátorba. A halállal való megbékélés, az élet és a halál békés együttes jelenléte tűnik lényegesnek ebben a kis jelenetben.

Az imágóról mint a felnőtté, felelőssé válás Ulickaja-féle eredeti megközelítéséről már volt szó. Ez a fiús vonal. Kedvenc szereplőm, Miha ezt a szót mormolja kétszer élete végén. A magyar borítón szürkületi tájra nézünk egy erkélyről, feliratokkal megszórt oszlop mögül, mely képről utóbb sem derül ki, hogy a regényhez mi köze. A cím és a borító nem különösebben adják el a regényt. Megteszi ezt helyettük a szerző neve.

Kinek érdemes az Imágót elolvasnia? Aki szereti, hogy Ulickaja — ahogyan egy interjúban elmondta — nem akar tanítani, nem akar meggyőzni, csak beszélget. „És ez a beszélgetés mindig váratlan. Egy dologról beszélsz, és kiderül, hogy a legfontosabb a perifériás látótérben van. A leglényegesebb nem az, amit mondani akartál, hanem ami véletlenül sikerült.” Kötelező olvasmány az Imágó azok számára, akik érzékenyek az ember szabadságának hatalom általi korlátozására.

A bejegyzés trackback címe:

https://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr673299356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.