Irodalom, képzőművészet, jutalomblues

jasza_kep.jpgNovember 14-én Jász Attila Belső árnyék című verseskötetének bemutatóján egy tűt sem lehetett leejteni a Hadikban. Az emberek – minden ellenkező híresztelés ellenére – mégiscsak olvasnak verseket? A Kortárs Kiadó gondozásában megjelent könyv ráadásul nem is csak „egyszerű” verseskötet, hanem alkotás az alkotásban, hiszen a verseket más művészeti ágakban tevékenykedő alkotók inspirálták: a festőművész Csontváry, a filmrendező Andrej Tarkovszkij és a szintén festő, ám tragikusan korán elhunyt Kaposi Tamás életműve köré szövődnek az egyes versciklusok.

Miért pont ez a három alkotó szerepel a kötetben? S milyen olvasót kíván a szerző: olyat, akinek már van viszonyulása a képekhez, a filmekhez, vagy aki érintetlen?  – kapja a kérdést Jász Attila. És ő elmondja, hogy szerinte a három, általa választott alkotó – másképpen ugyan, de – őrült volt. Tarkovszkij a „kedves őrült”. Kaposi Tamás két-három év alatt hozta létre életművét, amely során autóbalesetet vizionálva megrajzolta saját halálát is – s meghalt 25 évesen autóbalesetben. Csontváryt pedig már régen meg akarta írni egy verses regényben. És bár sokan azt állítják, nem is tudott rajzolni, ez természetesen nem igaz. Ez a három alkotó szöveg szinten egy negyedikben testesül meg. Az ő motívumaikat szubjektíven használva szeretett volna egy saját világot teremteni, de fontos, hogy ezek a szövegek önállóan is álljanak meg a lábukon. Ha ez nem sikerült, elbuktak.

Mindhárom ciklust különböző jegyzetek kísérik végig, melyek a versektől tipográfiailag teljesen elkülönítve jelennek meg. Mik ezek, és ki szólal meg bennük? A jegyzetek a versekhez tartoznak, szögezi le Jász Attila. Az alkotók műveit „megcsinálta” a versekben, a jegyzetek az életükről szólnak. Itt különböző ének beszélnek. Mivel a Csontváry-ciklusban egyes szám első személyben szólnak a jegyzetek, egy kritika ezeket már mint Csontváry-idézeteket mutatta be. Valójában azonban Jász „hamisította” őket. De bevallottan „blöffölt” Tarkovszkij nevében is. A harmadik, a Kaposi-ciklusban azonban ezek a jegyzetek létező dokumentumok, napló- és levéljegyzetek alapján születtek.

A beszélgetés Jász Attilával szinte végig egyes szám harmadik személyben zajlott, és gyakran nem is Jász Attila válaszolt, hanem Csendes Toll. Bár szerinte a szerepjáték rossz szó erre, még ha nincs is rá jobb. Korábban azt, hogy ő költő, „kikérte magának”, és sajnos a szerkesztő titulust Kosztolányi már lenyúlta… Mivel vészesen komolyan azonosul szereplőivel, Jász leginkább mint médium, közvetítő tekint magára.

És ezen az estén is közvetített: különböző területeken alkotó művészek közvetítője volt. Így a könyvbemutató jóval többet adott, mint alkalmat arra, hogy egy frissen megjelent kötetet a kezünkbe vehessünk. Az est vendége volt Muzsnay Ákos, akinek grafikája díszíti a verseskötet borítóját, Földes László Hobo, aki a kötetből olvasott fel részleteket, és Tornóczky Ferenc gitárkísérete mellett néhány „helyhez kötött blues”-zal tette még emlékezetesebbé az estet.

S végül muszáj megjegyeznünk, hogy a  Belső árnyékra különösen büszkék vagyunk mi, a TotáLiber-blog szerzői is, hiszen felelős szerkesztője Pommelé, tördelőszerkesztője pedig Nerina volt, így a könyv kicsit a miénk is.

A kíváncsiak számára egy nagyon hangulatos kis montázs érhető el a könyvbemutatóról ide kattintva.

Fotó: Hegedűs Gyöngyi

A bejegyzés trackback címe:

http://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr415643472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.