Faulkner_borito.jpgA roskadozó könyvespolcok között állítólag csupán néhány másodperc erejéig időzik kutató pillantásunk egy-egy művön. Hogy egy kötetbe végül belelapozunk-e vagy bottal sem piszkáljuk meg, kevésen múlik: ilyen a borító, a szerző személye, a fülszöveg és természetesen a cím. Címet írni nehéz – ezt bizonyítja ez a cikk is… Mentségemre szolgál, hogy a leg­nagyobb szerzőknek is okozott már fejtörést ez a feladat.

Ki szokott belegondolni abba, hogyan születik a cím? A cím az a valami, ami csak úgy lesz, a szerző, mint i-re a pontot, felhelyezi a mű elejére a sommázó, magvas, reklámszempontokat is észben tartó sort, majd elégedetten hátradől. Hogy ez talán mégsem ilyen egyszerű, annak bizonyítására álljon itt egy csokorra való azokból az írásokból, amelyek érdekes munkacímeken estek át.

A mozifilm miatt nemrégiben ismét felkapott A nagy Gatsby (The Great Gatsby) számos ilyen munkacímen futott, mielőtt Fitzgerald az ismert cím mellett döntött volna: Aranykalapos Gatsby (Gold-hatted Gatsby), Úton West Egg felé (On the Road to West Egg), Trimalchio West Eggben (Trimalchio in West Egg) vagy csak simán Trimalchio. Ez utóbbi cím – ami utalás az ókori író, Petronius töredékesen fennmaradt, Satyricon című gúnyiratára, amelyben a Trimalchio nevű főhős rongyrázós lakomára hívja a kor előkelő­ségeit –, szóval ez a cím kis híján befutó lett. Ma mégis egy egyszerű verziót ismerünk és szeretünk – DiCapriótól függetlenül.

Margaret Mitchell életműve, az Elfújta a szél (Gone with the Wind) már nehezebb ügy, hiszen sokan sziruposnak tartják mind a regényt, mind a címet – ezen parttalan lenne vitatkozni. Viszont jó, ha tudjuk, hogy az egyik címterv talán még a mostaninál is rosszabb volt: Öszvérek lóhámban (Mules in Horses’ Harness). Viszont egy másik verzió, A holnap egy másik nap (Tomorrow is Another Day) már nem is tűnik rossz próbálkozásnak – és nem csak az előzőek fényében.

Hemingway Vándorünnep (A Moveable Feast) című, halála után megjelent művének eredeti címét özvegye egy másik kéziratból vette; A szem és a fül (The Eye and the Ear) utalt volna a párizsi évek élményeire, és bár Hemingway ekkor valóban csupa fül és szem volt, ez a cím, érezzük, mégis elég göcsörtös… Hemingway egy korábbi írása, a Búcsú a fegyverektől (A Farewell to Arms) még nehezebben találta meg a végső címét, sokáig volt talonban egy vélhetően Flaubert-utalás, Az érzelmek iskolája (L’Éducation sentimentale) után vett cím: Frederick Henry érzelmi nevelése (The Sentimental Education of Frederick Henry). Mint Gatsbynél is, ennél is az a „probléma”, hogy ha nem tudjuk, mire utal, kevésbé frappáns, ami pedig magyarázatra szorul, már régen rossz.

A slusszpoént hagytam a végére, ez pedig egy Faulkner-regény, A hang és a téboly (The Sound and the Fury), aminek első címötlete egyszerűen ez volt: Alkonyat (Twilight). Mennyi bonyodalom származott volna később ebből, belegondolni is rémes…

A sort természetesen még sokáig lehetne folytatni, és azon a „duplacsavaron” sem árt elgondolkodni időnként, amit a fordítás jelent, amikor is sok esetben a fordító új címet kénytelen alkotni az eredeti helyett. Ennek is láthatjuk számos szép és kevésbé szép példáját – de ez már egy másik poszt témája.

Forrás

Johann Thorsson: 5 Books with Awful Original Titles. Book Riot. 2013. 05. 14.

A bejegyzés trackback címe:

http://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr355388201

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kurta · http://mufordito.blog.hu/ 2013.07.04. 14:34:47

Roberto Bolaño: Éjszaka Chilében > eredetileg Szarviharok [Tormentas de mierda]
Mondjuk, nem mondanám rossznak a Szarviharokat.