hollokoi_kezmuves_nyomdamuhely.jpgAmikor a naptári tél végén rátaláltam egy készülő nyomdász szakmatörténeti kiállításról szóló hírre, azt gondoltam, majd vala­mikor a közepesen távoli jövőben biztosan el fog készülni, és hogy érdekes lenne erről a nagyszerű kezdeményezésről egyszer interjút készíteni. De mire a tél valóban véget ért, a kiállítás – viszonylagos szerénységgel – megnyitotta kapuit.

A Magyar Nyomdász Társaság honlapja és az ott látogatható Virtuális Nyomdamúzeum alapján amúgy illett volna gyanakodni a gyors sikerre. Nem kispályások. A szakmatörténet, a nyomdagépek, a magyar nyomdászok bemutatása és a nyomdaközeli múzeumok felsorolása mellett még gépkönyveket is letölthetünk a virtuális múzeumban.

Teljesen jogos persze, ha nyomdai témában, a nyomdászszakmai örökség megmentésére valós múzeumot álmodik valaki. De azért mégis megkérdeztük a szervezőket, mi vitte őket ennek a zseniális, egyszersmind merész ötletnek a megvalósítására. Valójában tele voltunk kérdésekkel. Zsiga Róberttől, a Magyar Nyomdász Társaság elnökétől tudtunk meg néhány bennfentes információt.

TotáLiber: Honnan jött az ötlet? Mennyi időt igényelt a szervezés? Hány kiállított tárgy van a Kézműves Nyomdaműhelyben?

Zsiga Róbert (MNYT): Sok szakmaszerető kolléga, nyomdász álma egy nyomdamúzeum, de mindig csak álom marad, mert vagy eszköz, vagy helyiség, vagy anyagi forrás, de valami mindig hiányzik. Tavaly egy felhívásban hírt kaptunk, hogy a Magyar Közlekedési és Műszaki Múzeumtól raktározási nehézségei miatt nyomdai gépeket és berendezéseket lehet „megmenteni”, szigorú feltételek mellett. Hosszú és kicsit bürokratikus egyeztetés következett, ami 8 hónapig tartott. Összesen 3 gépet és egy komplett szedőszekrényt sikerült kedvező bérleti konstrukcióban kibérelnünk. Krause kézi sajtót (Gutenberg prés), Liberty típusú taposós tégelysajtót és OFFMA próbanyomógépet. Külön megemlítem Dr. habil. Vámos Éva főmuzeológus rengeteg segítségét az egyeztetésekben. A múzeumi gépek mellett természetesen saját berendezések és használati eszközök, nyomdász relikviák is helyet kaptak a kiállításon. Sokan ajánlottak fel eszközöket, és ez igazi elismerés számunkra, hogy féltve őrzött „kincseket” megkaphatunk, használhatunk, kiállíthatunk.

TL: Miért a 19. század? Nincs is semmi 20. századi?

MNYT: A kiállítás célja hogy egy 1900-as éveket idéző, működő nyomdaműhelyben igazi időutazáson vegyen részt a látogató, ahol minden tárgyat, eszközt, gépet és berendezést vegyen kézbe, fogjon meg, érezze, milyen volt vele dolgozni több mint 100 évvel ezelőtt. Büszkén mondhatom, hogy jelenleg az országban elsőként itt lehet akár kipróbálva is megismerni a teljes munkafolyamatot, technológiát, a kézi szedéstől a kézi könyvkötészetig. Működő nyomdaműhelyként több terméket is fejlesztettünk és folyamatosan készítjük is őket, amelyek egytől egyig a kornak megfelelően magas nyomtatással és kézi utófeldolgozásokkal készülnek. Azért választottuk a századfordulós időszakot, mert ehhez tudunk a legkönnyebben eszközöket – a megfelelő ismereteket felhasználva – pontosan és hűen bemutatni. Sajnos ahhoz, hogy a hazai nyomdászat elmúlt 450 évét be lehessen mutatni, kevés a 30 m2. 20. század is van, hiszen ez a nyomtatási technológia egészen az 1980-as évek végéig használatban volt.

TL: Voltak a szervezés során nehézségek?

MNYT: Helyszínünk és gépeink már voltak, de anyagi forrásokkal nem rendelkeztünk. Gondoltunk egy merészet, és kiadtunk 600 db sorszámozott támogatói jegyet 1500 Ft-os áron, amelyek megvásárlásával bárki közvetlenül tudja segíteni a kiállítás anyagi hátterét. Nemhiába voltak híresek a nyomdászok összefogásban. Alig másfél hónap alatt gazdára talált mind a 600 db, sőt több is. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy magánszemélyek és nagy cégek anyagi lehetőségeikhez mérten támogatják a kiállítást. Például a Ringier Nyomda 115 db jegyet vásárolt (minden dolgozója nevében egyet-egyet), de a Mizsepack Kft. is 106 db-ot. Mindent megteszünk azért, hogy a támogatókkal közösen létrehozott kiállításkuriózum nagyon sok látogatónak szerezzen felejthetetlen élményeket, miközben megismertetjük velük a nyomdászat szépségeit és a papír illatát. A főpróbánk a húsvéti zord időjárásban zajlott, de még így is sok szemet láthatunk csillogni a fotókon.

TL: A márciusi főpróbát követően 2013. április 16-án volt a megnyitója az ország első működő nyomdász szakmatörténeti kiállításnak. Mivel a nyomdászok 19. századi munkáját ismerheti meg a látogató, ezért nem tűnik elvetemült gondolatnak a helyszín, de azért muszáj ehhez bővebb magyarázatot is kérnünk. Miért éppen Hollókő?

MNYT: Sokat gondolkodtunk a helyszínen, de a jelenlegi helyszínválasztásnak egy nagyon egyszerű magyarázata van: civil szervezetünk székhelye Pásztó, ami pár perc autóval. Kézenfekvő volt olyan helyszínt találni, ami szerény erőforrásainkkal is elérhető. Fővárosi környezetben magasabb költségekkel kellett volna számolunk, illetve helyszíni szakember folyamatos biztosítása is vállalhatatlan terheket jelentett volna. Így esett a választás Hollókőre, ahol minden adott volt a kiállítás létrehozásához. Idegenforgalmi szempontból kiemelt, hiszen az évi 70-90 ezer látogató egész évben kiegyensúlyozott leterhelést jelent. Hollókő polgármestere nyitott volt az ötletünkre, bár voltak kétségei. Az Ófaluban, ahol a végső helyszínt megtaláltuk, több kézműves­mesterséget is bemutatnak, és úgy gondoltuk, igazán újszerű lenne, ha a népi világörökség találkozna a nyomdászat több évszázados hagyományával, és az idelátogató különleges élményben részesülne. Több, a kiállításon megvásárolható termékünk is kifejezetten hollókői témát dolgoz fel, rajtuk keresztül is tudjuk bemutatni, milyen az, ha életre kel a papír. Hollókő hatalmas fejlesztés előtt áll, teljes úthálózati felújítás, több idegenforgalmi látványosság mellett egy 4 csillagos szálloda is épül a következő időszakban. Ebben a fejlődő környezetben, mozgalmas idegen­forgalom mellett remek helyszíne a kiállításunknak. Sajnos a mindennapi működéshez szükséges egy nagyon szerény belépődíjat kérnünk, felnőtteknek 200 Ft, diákoknak 100 Ft, amelyet a nálunk készült termékekre be lehet váltani. A mottónk: „Tőlünk nem távozik üres kézzel!”.

kezmuves_nyomdamuhely_epulete.jpgTL: A gépek tehát működnek, ki lehet őket próbálni, a kiállítás interaktív – hogyan is lehetne másképpen a 21. században. Milyen esemény, újdonság várható a közeljövőben?

MNYT: Az idei évre több igazán érdekes programmal készülünk, ezek közül csak felsorolásszerűen: nyomtatási alkotótábor, minikönyvbörze, fabetűs plakáttervezés és nyomtatás, előadások és folyamatosan bővülő kiállítási anyagok, kézműves könyvkötészet.

Ezenkívül folyamatosan várjuk csoportok, iskolai osztályok jelentkezését. Egész napos programot is össze tudunk állítani, amiben a teljes idegenvezetés, minden látnivaló megtekintése mellett akár palóc népviseletbe is beöltözhetnek a vállalkozó kedvűek. Szeretnénk egy programot indítani olyan kreatívoknak, akik szívesen terveznének erre a technológiára különböző termékeket, alkotásokat. Ehhez is remek helyszín a Cserhát nyugodt, csendes vidéke, távol a nagyváros zajától. Ezeket a termékeket a helyszínen legyártjuk, és az érdeklődők számára megvásárolhatók lesznek. A kézműves nyomdászatot egykoron művészi szinten művelték, és megmentése, az utókornak való bemutatása kiemelten fontos feladatunk. Reméljük, munkánkkal hozzájárulhatunk e nagyszerű és különleges mesterség megismeréséhez.

TL: Nem is kívánhatunk mást a fiatal múzeumnak: gyarapodjon, ötletekben, támogatókban, látogatókban bőven legyen!

A képek forrása

Kézműves Nyomdaműhely Hollókő Facebook-oldala

A bejegyzés trackback címe:

http://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr885234153

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.