Könyvkiadás a gyakorlatban 1.

Horvath_Bence_portre.jpgVajon hogyan működik a könyvkiadás belülről? Kinek mi a feladata abban a titokzatos folyamatban, amíg a kéziratból könyv készül? Sorozatunkban olyan szakembereket kérdezünk munkájukról és mindennapjaikról, akik kulcsfigurák a szerző és az olvasó között. Ezúttal Horváth Bencével, a Kortárs Kiadó vezetőjével beszélgettünk kultúráról, könyvszakmáról és a kiskiadók boldogulásáról.

TotáLiber: Jól gondoljuk, hogy a kiadóvezető az első számú szakmai vezető egy könyvkiadóban? Tehát közvetlenül a tulajdonos(ok) után helyezkedik el?

Horváth Bence: A Kortárs esetében mindenképp így van. Sőt szakmai kérdésekben autonómiát élvezek, a tulajdonosi kör sem művészeti, sem gazdasági ügyekbe nem szól bele közvetlenül. Vagyis én és szerkesztőkollégám döntjük el, kit és mit adunk ki. Persze kiadónként változóak e viszonyok, hiszen például számos cégnél maga a tulajdonos a kiadóvezető.

TL: Milyen feladatai vannak egy kiadóvezetőnek? Milyen tulajdonságokkal kell rendelkezni ahhoz, hogy valaki elmondhassa magáról: jó kiadóvezető?

HB: Az ügyvezetőnek a legszélesebb a feladat- és felelősségköre: művészeti, pénzügyi, adminisztratív, „humánpolitikai” stb. Na és persze a pályáztatás, ami kulcskérdés egy magunkfajta művészeti kiskiadónál. Tehát nem elég pusztán a jó kurázsi, marketinges és kommunikációs készség, vezetői képesség – ahogy önmagában a jó ízlés, irodalmi tájékozottság, műveltség, könyvészeti ismeretek, nyelvtudás sem –: mindezekre egyszerre van szükség. Nem beszélve a pontosságról, csinovnyiki alázatról, munkabírásról. Mindig tanulnunk kell valamit, legtöbbször a magunk kárán. 

TL: Mennyi időt tesz ki egy átlagos napból a „kiadóvezetés”, és mennyi idő jut a szakmai, például szerkesztői feladatokra? Milyen „nemszeretem” munkákkal kell megküzdened?

HB: Az előbbi sajnos egyre többet rabol el időmből. Példának okáért a pályázatokkal járó adminisztratív munka megtöbbszöröződött az elmúlt években – nem mintha a pályázati források száma vagy mértéke lényegesen változott volna –, mindössze bonyolultabb lett a rendszer. Ha lenne is kinek átadnom az effajta feladatokból, akkor se tudnék, mert oly szorosan összefüggnek a cégvezetés minden­napi kérdéseivel, gyakorlatával. Továbbá a kapcsolattartás a szerzői és szakmai körökkel sok időt és neuront felőröl. Akad olyan nap, mikor reggeltől délutánig egyfolytában emilezem, telefonozom vagy ülök a tárgyalóasztalnál. Na és ezek után fogj egy verskézirat olvasásához vagy egy tanulmánykötet jegyzetapparátusának egységesítéséhez! Persze lehetetlen. Ilyenkor jobbára a szoba­növényről szedegetem a levéltetveket, de olykor még ez is kihívás.

TL: Mióta dolgozol ebben a pozícióban, és hogyan jutottál el ide?

HB: Tizenkét éve kerültem a kiadóhoz. Akkor már több éve dolgoz­tam az Írószövetség kivételes gazdagságú könyvtárában, ahol sok író és kiadó megfordul. Nemegyszer segítettem nekik egy-egy szöveg felkutatásában, bibliográfia összeállításában, hasonlókban. Bepillanthattam mindennapjaikba, sokat beszélgettünk. A Kortárs akkori vezetője, Mátis Lívia így akadt rám és vett magához. Az ő keze alatt dolgoztam szerkesztőként haláláig, majd pár évre rá engem kért fel a tulajdonosi kör a kiadóvezetésre.

TL: Bár ismert, régi kiadóról van szó, azért bemutatnád néhány mondatban a Kortárs Kiadót?

HB: A húszéves Kortárs Kiadó a magyar szépirodalmi könyvkiadás hagyományainak egyik legrangosabb továbbvivője, ápolója, irodalmi életünk egyik legbecsültebb műhelye – mondják, és vallom én is mindezt szerénytelenség nélkül, hiszen ennek az érték­elkö­telezett kiskiadónak az életben tartása és felfuttatása nem az én érdemem, hanem elődömé, Mátis Líviáé, aki szó szerint az életét adta e feladatért. Nem egy olyan irodalmi műfaj – esszé, vers, recenzió – utolsó mentsvára a Kortárs, melyeket a szélesebb olvasóközönség már alig olvas, „nincs piaci létjogosultsága”. De ne gondoljon senki elefántcsonttoronyra, poros, savanyú szagú redakcióra! A legfrissebb és legváltozatosabb irodalmi folyama­tokat jelzik a Kortárs-sorozat kötetei, bemutatva jelenkori literatúránk műfaji, stílus- és világlátásbéli, nemzedéki sokszínűségét.

TL: Hogy látod kiadóvezetőként a magyar könyves szakmát? Min kéne változtatni, mi az, ami jól működik a magyar könyves szakmában?

HB:Tele tudnám írni blogotok tárhelyét e kérdésről… De a szakma két legfontosabb mulasztásáról szólva, először is: nincs könyves kamara. Bárki bármilyen könyvet kihozhat és piacra dobhat, bármilyen színvonalon, a legalapvetőbb könyvészeti kritériumok mellőzésével is. A könyvkiadás technikai, művelődésterületi spektrumainak elképesztő tágulása és címbeli megsokszorozódása nem járt a szakmai gyakorlat kikristályosodásával. Rengeteg gondozatlan szövegű, rosszul szerkesztetett és legalapvetőbb tipográfiai konvenciókat felrúgó „könyvnek látszó tárgy” jelenik meg – sok csodálatos munka mellett –, és nincs egy olyan fölöttes szakmai grémium, mely a kifejezetten káros silányságot kivonhatná a forgalomból.

A másik problémakör a piacon egyeduralkodóvá vált bizományosi rendszer és az ebből fakadó összes anomália. Vagyis ahhoz, hogy eladj 400 darabot egy könyvből, legalább 800 példányban kell kiadnod, hogy telítődjék a forgalmazói felület. Idővel visszakapod a visszárupéldányokat, és a könyv fogyasztói árának kb. 50%-át. Nagyon nehéz e körülmények közt szilárddá, kiszámíthatóvá tenni egy olyan könyvkiadó pénzügyi helyzetét, amely mögött nem áll terjesztői érdekeltség… De erről már tényleg annyit írtak nálam sokkal hozzáértőbbek, hogy ne is keserítsük az olvasót. Ő csak tájékozódjon, olvasson – és elszántságával, figyelmével, lelkese­désével és ötleteivel ápolja a könyvkultúrát, és ösztökélje új művek létrejöttét és kiadását!

TL: Kívánjuk, hogy így legyen! Köszönjük a beszélgetést!

A sorozat további részei

Sok kicsi sokra megy

Olyan ez, mintha egy pandát simogathatna

A lektor és a kiadó a minőség záloga

A bejegyzés trackback címe:

https://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr725085852

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

...elmúlik... 2013.02.18. 22:24:06

"nincs könyves kamara. Bárki bármilyen könyvet kihozhat és piacra dobhat, bármilyen színvonalon, a legalapvetőbb könyvészeti kritériumok mellőzésével is. "

Egy átlagos könyvesbolt kínálatának legalább a fele úgy szemét, ahogy van. De rá vannak kényszerülve, hogy árulják őket. Mert erre sikerült igényt teremteni az elmúlt huszonhárom évben.

Oktatáspolitika, köszönjük.

2013.02.18. 22:27:03

Hát ez nem volt nagyon informatív.

2013.02.18. 22:30:36

Tényleg él még ma Magyarországon ember, aki komolyan szeretné, hogy valami fejünk fölött létrejövő "kamara" jogot formáljon arra, hogy betilt vagy kivon könyveket a piacról, ízlésbeli hiányosságokra hivatkozva?
Segítség, valaki elrabolt és átcsempészett Észak Koreába!

vénkujon 2013.02.19. 01:10:42

nem kell az a grémium. még lefizetné őket valami sok szart gyártó, de jól kereső kiadó. ejj bazdmeg. még tippem is vóna.
szóval, a terjesztők mellett ott lenne még egy sóhivatal is, arra hivatva, hogy szopassa a kiadókat...jáj meg hát a pártok is delegálhatnának tagokat-ugyebár. nem is a pártok, hanem a párt.:D

ErtelmetlenSzajkarate (törölt) 2013.02.19. 01:26:01

"Könyvkiadás a gyakorlatban"
Ez kit érdekel? A papír alapú könyvkiadás haldoklik, értelme sincs a papírgyártásnak. Laptop, tablet, pdf, doc, stb.
Amikor én még könyvet adtam ki, akkor elment 5000 darab, most ahogy hallom az 500 inkább reális kb. akármiből. A szidott kommunizmus alatt meg 200000 is elkelt a besztzellerekből.

phaid 2013.02.19. 06:58:50

Ne hivatalt hozzanak létre, hanem oktatással teremtsenek igényt a minőségi olvasásra.

...elmúlik... 2013.02.19. 07:55:27

@phaid: Erre próbáltam célozni.

Az igazi Svarc Enegger · https://www.youtube.com/watch?v=Ik9qunsZZtY&index=21&list=RDJVoyWQSNr8I 2013.02.21. 16:15:50

"Akad olyan nap, mikor reggeltől délutánig egyfolytában emilezem..."
Meglehet, de a kiadót megkereső pályakezdők, érdeklődő levelükre mégsem kapnak választ.
Gondolom ez összefüggésben van azzal, amit itt már mások is szóvá tettek: a szerkesztő szerint nagy szükség volna egy irodalmi és könyves ízlésrendőrségre.

Horváth Bence sec 2013.02.22. 17:36:27

A kamarával kapcsolatban nem ízlés- vagy gondolatrendőrségről van szó, hanem fogyasztóvédelemről. Nem cenzúráról, hanem egy testületről, amely őrködne a könyvkiadás jogcíme felett, vagyis garantálná, hogy csak olyan cégek , szervezetek stb. végezhessenek ilyen tevékenységet, melyek tisztában vannak a szakma legalapvetőbb kritériumaival, hagyományaival és gyakorlatával. Ilyen kamarák működnek a gazdaság több területén is (ügyvédi, ipari, mezőgazdasági, élelmiszeripari, orvosi kamarák), és tudomásom szerint több európai ország könyvpiacán is. Tehát hangsúlyozom, nem tematikai, ízlésbeli, világnézeti elvekről van szó, és pontosítva megfogalmazásomon, nem „kivonná” a forgalomból a selejteket, hanem közvetve „eltüntetné” onnan, vagyis eleve megakadályozná, hogy piacra kerüljenek. – Egyébként az előbbire akad alulról jövő hazai példa: pár éve megjelent egy Google-fordítóprogrammal magyarított útikönyv, mely hemzsegett az értelmetlen mondatoktól, használhatatlan volt -- átverés. Vásárlói tiltakozások vezettek oda, hogy az egyik könyves szervezet közbenjárására a kereskedők kivonták a forgalomból.
A pályakezdőkkel való levelezéssel kapcsolatban pedig az a tapasztalatom, hogy sokan azzal sincsenek tisztában, hova, milyen típusú kiadóba küldik el műveiket (bizonyára sok-sok címzetthez megy ki egyazon levelük), pedig minderről és a kézirat küldésének feltételeiről tájékozódhatnának a honlapon. A kiadónak sem feladata,sem kapacitása, hogy az összes megkeresésre válaszoljon, hanem csak olyanokra, melyekkel érdemben tud foglalkozni.