Dr. Czeizel Endre az Eötvös10-ben

ceizel.jpgÚj programsorozat indul az Eötvös10-ben Gének, mérgek, énképek – Ismeret­terjesztő előadáSOKK címmel, melynek első részében 2013. február 4-én 18.30-tól Dr. Czeizel Endre beszél a kiemelkedő tehetségű magyar költők életpályájáról tudományos megközelítésben és a tőle megszokott, érdekfeszítő stílusban.

Az előadás előzménye a 2012 decemberében újra kiadott, A magyar költőgéniuszok sorsa című könyv (Budapest, Galenus, 2012. 542), amelyben a professzor tizenhat költő családfaelemzéséből, életéből és műveiből levont következtetéseit összegzi.

A kutatásból kiderül, hogy a vizsgált géniuszok „minden előzmény” nélkül váltak azzá, akik, azaz nem volt a felmenőik között olyan tényező, ami a tehetségüket predesztinálta volna. Üstökösként robbantak be korukba, intenzív és többnyire rövid életük alatt alkották meg máig ismert műveiket, és igen gyakran önsorsrontó életmódjuk, társadalmi meg nem értésük vezetett korai halálukhoz. Sokan közülük gyermektelenek maradtak, és életükben megfigyelhetők a mániás depresszió tünetei, amivel a környezetük nemigen tudott mit kezdeni, csupán igyekezett elviselni az alkotói láz és a mély apátia kiszámíthatatlan váltakozását.

„A magyar kultúra nagy bűne, hogy a géniuszokat őrültnek nézték” – fogalmaz Czeizel. Kérdés, mennyiben beszélhetünk magyar sajátságról e tekintetben. Más nemzetek fiai hamarabb felismerték kortársukban a kiemelkedő tehetséget? Könnyebben ismertél el újító szándékait, a mindenkori irodalmi kánon által elfogadott kifejezésmódtól való eltérést? Itt már nem érdemes kizárólag a költészetre mint művészeti megnyilvánulásra szorítkozni, hiszen minden alkotót érintő kérdések ezek. Marie-Henri Beyle-t még élete utolsó éveiben is műkedvelő amatőrnek tartották barátai, és a kor irodalomkritikusai is hallgattak róla. Ma mégis mindenki ismeri, igaz, írói álnevén: Stendhal.

 Czeizel ezt írja könyvéről: „Célom annak megértetése volt, hogy az emberi tehetség a legnagyobb természeti kincsünk és ezen belül a géniuszok, így a kivételes költői talentumok jelentik e kincs legértékesebb, mindenképpen társadalmi védelemre szoruló megnyilvánulását.” Vajon mit jelent ma géniusznak lenni? A kiemelkedő tehetség szükségképpen olyasvalami, amit csak később, távolabbi perspektívából nézve lehet felfedezni? Azaz mindig az utókorra vár a megkésett elismerés? A pszichológusok, szociológusok, tehetséggondozó programok, vélemény- és vallásszabadság, azaz a korlátlan lehetőségek korában mennyivel segítjük ma jobban a géniuszokat, mint például József Attila vagy Balassi Bálint korában?

Biztosak vagyunk benne, hogy a témát évek óta kutató Czeizel Endre előadása gondolatébresztő lesz, és talán a fenti kérdésekre is választ kaphat a közönség.

A bejegyzés trackback címe:

https://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr425061194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása