Nem isznak embervért, csillognak a napfényben, ráadásul halandóként viselkedve próbálnak beilleszkedni a társadalomba. Stephenie Meyer tinédzser vámpírjait sokan nevetségesnek tartják, mégis tömegeket vonzanak a mozikba.

alkonyat_film.jpgAlkonyat — Hajnalhasadás II., színes, feliratos, amerikai fantasy, 115 perc, 2012
rendező: Bill Condon
író: Stephenie Meyer
forgatókönyvíró: Melissa Rosenberg
szereplők:
Robert Pattinson (Edward Cullen)
Kristen Stewart (Bella Swan)
Taylor Lautner (Jacob Black)

Hosszúra nyúlna a vita arról, melyik sorrend általában véve az üdvözítőbb: előbb a könyv, s aztán a belőle készült film, avagy fordítva. Az Alkonyat-széria esetében azonban igencsak bajban vagyok. Ha nem vagyunk tizenéves lányok vagy meglehetősen romantikus lelkületű hölgyek, hajlok arra, hogy a filmet élvezetesebbnek fogjuk találni. Persze az is kérdés, melyik részt.

Nem lenne fair a részemről, ha egy kalap alá venném mind az öt filmet: noha a regényeket ugyanaz a szerző, Stephenie Meyer jegyzi, a megfilmesítést négy külön rendező valósította meg. Ezért most inkább csak az utolsó két filmre szorítkozom, a Bill Condon által rendezett Hajnalhasadás I. és II. részére. Érdemes volt az utolsó regényt két részre szedni, hiszen ezáltal igazán fényes esküvőt lehetett szervezni az egymást három könyvön keresztül kerülgető ember—vámpír szerelmespárnak. A történet is éppen a legizgalmasabb résznél szakad félbe, ami egyébként a Hajnalhasadás három részéből a másodiknak a vége, a könyvnek nagyjából a fele.

A korábbi Alkonyat-filmekkel ellentétben az új rendező jóval mozgalmasabbá tette a színt, és számos poénnal is teletűzdelte, ami csak jót tett a mozinak. Bella hosszas regénybeli agonizálásai — amik ugyan hozzásegítik az olvasót a főhősnő lelkivilágának jobb megértéséhez, de a kevésbé romantikus beállítottságúakat a könyv félbehagyására ösztönzik — a filmben mindössze néhány mondatos kommentárrá zsugorodtak. Helyette a szereplők játéka hivatott bemutatni az érzelmeket.

A regény jellegéből adódóan alkalmasabb forma a farkasok gondolatainak megjelenítésére, nem csoda, hogy a Hajnalhasadás második részében kivételesen Jacob lép elő elbeszélővé. Szerencsére A Gyűrűk Ura — A két torony narrációjával ellentétben itt nem párhuzamosan futnak az események, hanem Jacob Bellától veszi át a történet fonalát. A filmben sajnos nem sikerült túl jól bemutatni a falkatagok gondolatokkal való kommunikációját, az eltorzított-visszhangzó beszédfolyam nem tűnik igazán hitelesnek. Persze az óriásfarkasok megjelenéséről is lehetne vitatkozni, de még mindig jobb az alkalmazott technika, mint ha jelmezbe bújtatott színészekkel játszatták volna el.

Számomra izgalmas volt a könyvben Jacob narrációja, amolyan igazi kamasz fiús elbeszélő, humorral és szlenggel megspékelve. Ezt az imidzset hozza a filmben Emmett Cullen, a mackós vámpírsrác is, többek közt az egyik kedvenc jelenetemben, amikor kihívja az újszülött vámpír Bellát szkanderezni. Persze egyúttal keserűen tudomásul vehetjük azt is, hogy eszerint egy ötven-száz éves férfinak se nő be a feje lágya.

Az új vámpírszereplők üde színfoltjai a történetnek, Benjamin — az elemeket uralni képes vérivó — medencéből a magasba emelkedő vízfala igazán hatásos belépőt jelent számára. A sok karakter kicsit talán túlzsúfolttá teszi a filmet, így kevés idő marad mindegyikük részletes bemutatására. Ez amellett szól, hogy utána újra-/elolvassuk a könyvet is. Annál is inkább, mert a film több ponton eltér tőle — ezzel azonban elérik, hogy a (sokszoros) Alkonyat-olvasók szeme is szinte odatapadjon a mozivászonra.

Ez a történet egyértelműen nem való mindenkinek, de aki szereti az érzelmes alkotásokat, semmiképpen se riadjon vissza attól, hogy vámpírok a főszereplői, hiszen ezek a vérivók már régen nem azok a vérszívók, akiket a vámpírirodalom kezdetén megismerhettünk. Noha egyelőre az Alkonyat-szériának vége szakadt, maradt még moziba csalogató Meyer-regény, jövőre például A burok főhősnőjéért aggódhatunk majd.

A bejegyzés trackback címe:

http://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr444913663

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.