Őszintén bevallom, Róma miatt vettem kézbe Szerb Antal Utas és holdvilág című könyvét. S hogy mit kaptam, és nálam hogyan is teljesedik majd be ez a misztikus utazás, még nem tudni. Ha legközelebb Rómából, és már egy másik életből írnék, az sem lenne meglepő. Lélek(fel)forgató könyv ez, persze csak azok számára, akikben titkos vágyak élnek. De hát, kiben nem?

Szerb Antal: Utas és holdvilág. Budapest, Magvető, 1974. 254.

A váratlan vágyakról

Persze, csak óvatosan azokkal a vágyakkal, hiszen a könyv számtalan „szívenütős” mondattal bír, amelyek után bizony szembe kell néznünk saját félelmeinkkel, gyávaságunkkal, elkönyvelni netán a megalkuvás tényét és élni ugyanúgy tovább, ahogy eddig. Elodázható persze a szembenézés, de lehet, nem éri meg. Amin el kell gondolkoznunk, amivel szembe kell néznünk, úgyis visszakapjuk.

A történetről

A regény főhőse egy házaspár: a 36 éves, középosztálybeli Mihály, aki Budapesten él, apja cégénél dolgozik és Erzsi, aki Mihály szeretője volt, majd elhagyja gazdag férjét a titokzatos, a mindig kicsit távoli, a nem mindennapi Mihályért. A történetben az ifjú házasok nászútjukat töltik, éppen Velencében járnak. „A vonaton még nem volt semmi baj. Velencében kezdődött, a sikátorokkal.” És ez így is van, Mihály egyik este egyedül bolyong a sikátorokban, s az élmény hatására úgy érzi, el kell mesélnie Erzsinek fiatalkora meghatározó eseményeit, szereplőit. És elkezd mesélni… az Ulpius testvérekről, Éváról és Tamásról, a hozzájuk fűződő különleges kapcsolatáról, barátságuk különös játékairól, amelyekkel lázadtak a mindennapiságok, a szürkeség ellen. Mesél Éváról, aki eredeti­ségével, különös kisugárzásával annyira más volt, mint a vele egykorú gimnazista lányok. S mesél arról is, hogy a játékokban rendszerint ő vagy Tamás haltak meg. Nem véletlenül: mindket­tejük lelkéhez ez állt közel… Erzsi, a feleség nem túl sokat ért meg férje emlékeiből, azok lelkületéből. Az egyik állomáson aztán Mihály „véletlenül” lemarad a vonatról, s Erzsi egyedül utazik tovább. A véletlen nem volt igazi véletlen, Mihály tudatosan készült a szökésre, valahol talán már érezte, hogy nem akar visszatérni kispolgári életébe, ahova annyi éven át, minden erejével próbált beilleszkedni. Szerette volna megtalálni önmagát, megérteni vágyait, otthonra lelni a világban.

A helykeresésről

A helyét, önmagát a feleség, Erzsi is keresi. A kalandok hatására számtalan felismerést él meg önmagáról, s ő reflektáltan szembe is néz azokkal: „A tisztánlátás perce volt ez, amikor az ember megérti az egész életét. Nem szépítette maga előtt a dolgot: tudta, hogy nem azért nem engedte be a perzsát, mert bántották a megalázó körülmények, nem is azért, mert tisztességes asszony, hanem azért mert gyáva. Közeledett hozzá a titok, amit mindegyre keresett, s ő megszökött a titok elől. Kispolgári nő volt egész életében, és az is fog maradni.”

Igazi szellemi, érzelmi utazás ez a könyv. Ha vállaljuk, leginkább önmagunk körül. S hogy megérkezik-e valahová az ember, nos, azt talán ki-ki a saját útinaplójába rögzítheti.
Ha meri.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.