Mindez persze csak a keretét adja Craig Mod könyves/e-könyves meditációjának. Az író, dizájner, kiadói szakember előadásában az e-könyv-tervezés alapelveinek megújításán töpreng.

Craig Mod Tibetben járt. Lhászában aztán egy véletlen pillanatban kiderült, hogy útitársnőjével ugyanazt a könyvet, Camus Közönyét vitték magukkal az útra. Aztán előkerült a két Kindle, és lőttek a romantikának. Mit tud a könyv, amit a Kindle nem — tesszük fel a kérdést újra meg újra — mint kiderül, helytelenül.

Könyveink megjelenése kétségtelenül árulkodik rólunk. Egy Kindle látványa legfeljebb annyit üzen: „én haladok a korral”. A borító­táblák keretei közé szorított könyv: zárt csomag. A könyv gerince, nincs mese, meghatározza a forgatás irányát — ilyesfajta határai az e-könyvnek bizony nincsenek. A Kindle mégis úgy lapoz, mintha könyv lenne. Ez elsőre persze érdekes, de gyorsan elveszíti a varázsát.

A borító a könyv névjegye, a könyveladás alfája. A Kindle ehhez képest még csak nem is ott „nyílik ki”: rögtön a szöveghez ugrik, s a borító csak kis keresgélés után kerül elő. Nem csoda, egyszerűen nem működik ebben a környezetben. Az e-könyves oldalakon is beelőznek más metaadatok: ki olvassa, a hozzászólások, az ár, a látogatók száma. A Kindle mást is tud. Emlékszik korábban olvasott könyveinkre és az összes jegyzetünkre. Az e-könyv: információ­szolgáltatás.

Borges nyomán (Homokkönyv) eljutunk a hiperkötet, azaz a minden kötetet tartalmazó kötet gondolatához, mely az előadás központi metaforája. Ugye emlékszünk Borges főhősére, akihez bekopogtat egy utazó bibliaárus, és egy különleges példányt ad el neki. A könyv végtelen számú oldalból áll, nincs első és utolsó oldala, az oldalszámok teljesen véletlenszerűek, és nem nyitható ki kétszer ugyanott. A gyűjtő kezdeti lelkesedését hamarosan furcsa szorongás váltja fel: a könyv valószerűtlensége, mely korábban lenyűgözte, nyomasztani kezdi, ezért megszabadul tőle.

Könyv. Ismerjük, értjük, nem kell hozzá útmutató. Ehhez képest az e-könyv (a hiperkötethez hasonlóan) kicsúszik a kezünkből. Lehetséges, hogy ezért menekülünk a papíralapú hagyomány biztonságos kereteihez, ezért igazodunk annak határaihoz a tervezésben is? A jó irány, a jó kérdés Mod szerint az, mit tud a Kindle, amit a könyv nem. Hogyan befolyásolja a digitális médium a könyvet, s ennek velejárójaként a történetmesélést? Mod rámutat a zsákutcákra, és a perspektívánk szélesítésére ösztönöz minket.

A negyvenperces angol nyelvű előadás teljes egészében itt tekinthető meg. Hozzáteszem, minden Christian Bale-rajongónak látnia kell.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.