„2046-ban kiterjedt vasúthálózat szövi be a földgolyót. Időnként egy-egy titokzatos vonat indul 2046-ba. Minden 2046-ba tartó utasnak ugyanaz a célja, hogy fellelje elveszett emlékeit. Mert 2046-ban soha, semmi nem változik. De hogy ez igaz-e, nem tudja senki, mert vissza senki sem tért.” A 2046 című filmet Jász Attila Senki című versének köszönhetem.

„Régen, aki meg akarta őrizni a titkát,
felmászott egy hegyre, keresett ott egy
fát, odút vájt bele és abba suttogta
a titkát, aztán betapasztotta sárral,
így aztán soha senki nem tudta meg azt.”

2046, színes, kínai-francia-német-hongkongi filmdráma,
129 perc, 2004.
rendező, forgatókönyvíró: Kar Wai Wong
szereplők:
Tony Leung Chiu Wai (Chow Mo Wan)
Gong Li (Su Li Zhen)
Ziyi Zhang (Bai Ling)

Szerelemre hangolva — a film, amelynek folytatása a 2046. Nem láttam, de talán nem is baj. A 2046 önmagában is megállja a helyét. A Szerelemre hangolva című filmben Mr. Chow és Mrs. Chan két házasember, akik egymásban találják meg az igazit, szerelmük mégsem teljesedhet be.

Szívszorító a be nem teljesedett szerelmek sora a 2046-ban is. Mr. Chow újságíró, aki korábbi, be nem teljesült szerelmének következményeit viselve kiüresedett életét igazi nőcsábászként éli. Hol ő töri össze a szíveket, hol az övét törik, s szeret bele olyan nőkbe, akiket nem kaphat meg. S mindeközben könyvet ír egy titokzatos vonatról, amely 2046-ba tart, ahol az ember fellelheti elveszett emlékeit. „Mert 2046-ban soha semmi nem változik.”

„Egy filmrendező szerint időnként
titokzatos vonat indul 2046-ba.
Minden utasnak ugyanaz a célja.
Megtalálja elveszített emlékeit.
Mert 2046-ban megáll az idő.”

Szerelem — amerre nézünk, múltban és jelenben. Minden pillanatban. Mr. Chow három nővel való kapcsolata elevenedik meg a filmben. A második kalandban Bai Ling vélhetően megtalálta az igazit Mr. Chow-ban. Érzelmei nem találnak viszonzásra, Mr. Chow — bár látszólag a jelenben éli mozgalmas napjait — igazából valahol a múlt ködében, elveszített szerelmeivel táncol. Nagyjából egy helyben. S mindeközben a nők is szerelmesek, hol Chow-ba, hol valaki másba Chow helyett. A hoteltulajdonos legidősebb lánya például egy japán fiúba, akit az apja képtelen elfogadni, s emiatt a lány feladja szerelmét. Chow először segíti a szerelmeseket, majd próbálja elcsábítani a lányt, akivel közösen kezdenek el történeteket írni, de végül mégis abban segíti a lányt, hogy visszataláljon szerelméhez. „A szerelem időzítés kérdése: nem jó, ha túl korán, vagy túl későn találkozunk az igazival.”

„És akit elhagytál, vagy aki elhagyott,
ott vár. Kapsz egy újabb esélyt, amit újra
elszalaszthatsz, vagy… Most épp a vonatról
írok neked, nem tudom, megtalállak-e.
Megtalálom-e azt az odút még egyszer.”

Számos elismerést tudhat magáénak a film: 22 díjat és 30 jelölést kapott, miután 2004-ben, Cannes-ban bemutatták. Köztük az Európai Filmakadémia által odaítélt a legjobb nem európai filmnek járó díjat. A sok elismerés talán érhető, a film egyetemes, fájó pontot érint.

„Tíz körömmel kaparnám ki titkunkat.
Tenyeremmel melegíteném föl
didergő testedet, száraz ajkammal.
Hogy igaz-e mindez, nem tudja senki.
Még senki nem tért vissza a vonattal.”
(Jász Attila: Senki)

Szembenézni az élettel a megtalált, majd elveszített igazi után, vajon lehet-e.

Számlálni a perceket, napokat, hogy majd az idő.

Küzdelem. Hazugság. Hogy úgy tűnjön, még élsz. Pedig már rég meghaltál.

A 2046 magány-film. Nem is lehet más. Kicsit megmutatja, milyen az a semmi és senki, aki és ami marad ilyenkor.

Jól jönne ilyenkor egy helyjegy (mindenkinek), a 2046-os számú.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.