boritom.jpgTudjuk: a jó borító fél siker. Talán kicsit több is. A lakberendezési és lifestyle magazinok kávézóasztalkái tele vannak szebbnél szebb példányokkal. A külső persze nem minden — ahogy a kiadás minden fázisában, itt is számolnunk kell adottságokkal és kötelezettségekkel.

A borító részeit szakmai berkekben csak B1 (borítócímoldal), B2 (a borítócímoldal rectója, azaz hátoldala), B3 (a hátsó borító belső oldala), illetve B4 (a borító hátoldala) néven emlegetik. És persze van még a gerinc, melynek fontossága gyakran elhanyagolt, pedig egy könyvespolcon először azzal találja magát szemben az olvasó.

Mi kerül a borítóra? Nem kétséges, hogy a B1-en ott a helye címnek és a szerző(k)nek vagy szerkesztő(k)nek, az esetleges sorozatcím­nek, a kiadó nevének és/vagy logójának, illetve egyéb — semmi esetre sem önkényes — grafikai elemnek. Tudományos kiadványok esetében ez utóbbi mellőzhető. Az alcím itt nem szerepel, azzal majd a címoldalon találkozik először, aki eljut odáig. Nem tanácsos továbbá feltüntetni a kiadás évét sem, hiszen az idei könyv hamar tavalyivá válik, és ugyan ki szeretne tavalyi könyvet? Fontos, hogy a borító szöveges részei is grafikai elemként funkcionálnak, elrendezésük tehát nem lehet esetleges. Az aranymetszés szem előtt tartásából itt sem lehet nagy bajunk.

A második legfontosabb B a B4, ide kerül a könyv bruttó ára, valamint az ISBN-számból generált vonalkód. További tartozéka lehet a fülszöveg, ami nem kötelező, de meghálálja magát. Külön műfaj, mely arra szolgál, hogy miután a gerinc vagy a B1 elkapta az olvasó tekintetét, megpecsételje az olvasási szándékot. Jó tudni, hogy a magyar olvasó szerénységorientált, ezért gyakran idegen­kedik a más könyvkultúrákban bevett könyvdicsőítő kritikáktól, ám szívesen olvas pár sort a mű tartalmáról, és a szerző személyéről (a szerénység kedvéért lehetőleg ebben a sorrendben ;) ).

A B2 és B3 lehet színes vagy nyomott. A gerincre, ha a vastagsága engedi, mindenképpen érdemes legalább a címet, de lehetőség szerint a szerzőt is olvashatóan feltüntetni. A gerincvastagság kiszámítására létezik ugyan képlet, de mivel a végeredmény nagyban függ a papírvastagságtól, számolás előtt mindenképpen érdemes a nyomdával konzultálni.

A borítókötés anyagát illetően létezik keménytáblás és puhafedeles. Az előbbi minden szerző álma: elegánsabb, tartósabb. Sokan úgy emlegetik: az igazi könyv. A keménytáblás könyv jó esetben cérnafűzött, de bizony nem egy eretnek ragasztókötéses kemény­táblával is találkoztunk már (irgum és burgum!). A puhafedeles könyv egyébként méltatlanul alábecsült, pedig nem egyenlő a (mára tartalmi minősítésként használt) ponyvával. Valóban kevésbé tartós, de egy jó ragasztás kibír két-három olvasást, és lényegesen olcsóbb, ami legtöbbször egyáltalán nem elhanyagolható szempont. Örömünkre, nemrég nálunk is megjelent a visszahajló fül, ami, ha elég nagy, akár a keménytáblával is vetekedhet, s helyet adhat olyan hasznos kellékeknek, mint a fülszöveg vagy a rút, ám vitathatatlanul szükséges vonalkód.

Keménytáblás könyvek esetében a védőborító tartalmazza a korábban felsorolt elemeket, maga a keménytábla általában egyszínű, egyszerű, s csak a gerincen szerepelnek az ott kívánatos adatok. A puhafedeles borítót a tartósság érdekében matt vagy fényes fóliával látják el. A matt elegánsabb, a fényes azonban kevésbé sérülékeny. További díszítés céljából élhetünk még a domború vagy bemélyített betűk, illetve könnyű olvasmányok esetében a formalakk lehetőségével, mely utóbbi fényes hatásával emeli ki a borító egyes részeit. Itt jegyzem meg, hogy bár a szépséges vászonkötés kihalófélben van, az elektronikus könyv térnyerésével feléledni látszanak a borítókészítés kézműves hagyományai.

Mivel általában más készíti a borítót és a belívet, nem győzzük hangsúlyozni: a borító a könyv szerves része, ezért fontos az egységes tipográfia (különösen a borító és a címoldalak esetében). Mindenek előtt való az olvashatóság, és ne feledjük: a kevesebb néha több. Egy jól sikerült borító önálló műalkotásként is megállja a helyét, ezért érdemes jó grafikust alkalmazni, mert ez a kis többletköltség később sokszorosan megtérül.

 

A sorozat további részei

Könyvkiadói ki kicsoda
A kiadó és a szerző egymásra találása
A lektor, avagy a kézirat ítésze
A könyvkiadás lelke, a szerkesztő
A tipográfus, a könyv tervezője
A tördelő, a szöveg formázója
A korrektor, avagy a helyesírás őre
A könyv — nem csak festék és papír
Mennyi az annyi?
A könyveladás rejtelmei
Hogyan keltsük fel az érdeklődést?

A bejegyzés trackback címe:

http://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr114589077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

alexbanks 2012.09.07. 00:12:20

Tetszett a bejegyzés, de milyen jó lett volna egy-egy példát látni a "jó" és a "rossz" borítóra.

_sven 2012.09.07. 10:56:17

Köszönöm, örülök. Szándékosan nem akartam kipellengérezni senkit :)

_sven 2012.09.07. 11:18:51

@alexbanks: Köszönöm, örülök. Szándékosan nem akartam kipellengérezni senkit :)