Marai_20120528_kep.jpgAzt nem mondanám, hogy minden könyve nekem íródott, de vannak sorai, amelyek egyszerűen szíven ütnek. Hogy ezek a gondolatok közhelyesek? Meglehet. Csak annyira, mint amennyire közhelyes az ember egy szerelmi bánatban, egy barátságban, egy sóvárgásban, egy elvágyódásban, egy elvesztésben, egy megtalálásban. Az élet dolgaiban. Márai Sándor sikerének titkát dr. Mészáros Tibor, a Márai-hagyaték kezelője kutatta az Írószövetség könyvtárában 2012. május 22-én, egy záporos délutánon.

Záporoztak az információk is, nem vitás, dr. Mészáros Tibor a titkok tudója. Márai-ügyben mindenképpen. Magával vitt bennünket, együtt kutattuk-kerestük, mi is a titka, mitől olyan ellentmondásos a megítélése, miért olyan népszerű külföldön, s miért fanyalognak a honi kritikusok.

Mit találnak meg az olvasók soraiban? Vagy inkább a sorok közt?

Az egyik lehetséges titok látszólag nagyon egyszerű: élethelyzeteinkre, meghasonlottságunkra, érzéseinkre, megoldhatatlannak tűnő határ- és döntéshelyzeteinkre ismerünk, s olyan elevenné válik minden pillanat, mintha velünk történne. Hát kell ennél nagyobb vonzerő? — kérdem csak úgy halkan. Mit nekünk néhány kritikus vélemény arról, hogy például a Kaland, nem túl bonyolult történet, s már meg is íródott itt-ott, egy-két korábbi Márai-műben, ha megérint, hozzánk szól, rólunk szól. Aztán, hogy miért is megy olyan könnyen a sokszor menekülő, saját életükből elvágyódó Márai-szereplőkkel azonosulnunk, nos, ezzel a kérdéssel már nézzen szembe ki-ki maga, ha mer. Titok 1. — pipa.

Mikor veszik kézbe Márait az emberek?

Ha válaszokat keresnek, akkor minden bizonnyal — véli Mészáros Tibor. A mai kor embere sokszor tanácstalan, jól jön ilyenkor egy szilárd értékrenddel bíró bölcs barát, akinek mindenre van néhány magvas gondolata. Íme, a Füveskönyv sikere. És tényleg!
Mert előveszem, megkeresem, mit is gondolt erről, vagy arról, vagy csak úgy, a művelt és komoly európai polgár, akinek persze adok a véleményére. Titok 2. — pipa.

Jó, jó, de nem mindenki szerelmes, vagy tanácstalan, vagy egyszerre mindkettő.

„Európa hangulatért jár Máraihoz” — hangzott el az előadáson, s írom most ide lelkesen, hátha közelebb visz ez a mondat is. Márai sokszor az Egykor és a Most állapotába helyezi hőseit, ahol persze az Egykor-t mindig egy felmúlhatatlan, nosztalgikus szépség övezi. Jelenben tengődő szerencsétlen olvasónk már csak azon kapja magát, hogy egy értékekkel teli „bezzeg-világba” vágyódik, az európai polgár világába. Naná, még szép! Én is odavágyom. Titok 3. — pipa.

Eddig mindent értek. Na de kérem, ennyi az egész?

Nem egészen, Márai zsenialitása, éleslátása és a lelkeket oly nagy biztonsággal megrajzoló keze, mindig gondoskodik még valamiről: egy titokról. Egy titokról, amely minden oly népszerűvé vált művében jelen van. Helyben vagyunk.

Én a magam részéről most eltűnnék egy időre, hogy újraolvassak minden engem „megérintős” Márait. De persze csak azért, hogy leellenőrizzem, tényleg ennyi-e a titok.

A bejegyzés trackback címe:

http://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr704549417

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.