_jeva 2012.05.02. 07:00

A Helvetica

FONTos részletek 4.

FONTos sorozatunk előző részében a Helvetica bemutatását ígértük. Merthogy a Helvetica nagyon hasonlít az Arialra. Vagy fordítva?

Állítólag tízből kilenc ember nem tudja megkülönböztetni a bevezetőben említett két fontot egymástól. Más kérdés, vajon tízből kilenc ember tudja-e egyáltalán, mi az a Helvetica. Mielőtt összehasonlítunk, megkülönböztetünk, jöjjön egy kis bemutatás.

A „Helvetica-utánzat” Arial történetét már ismerjük: 1982-ben tervezték a Monotype számára. A Helveticát 1957-ben tervezte Max Miedinger, akit a Haas-féle betűöntő műhelyből Eduard Hoffmann egy új talpatlan, modern betűtípus tervezésével bízott meg. A Helvetica dizájnja az 1896 óta létező Akzidenz Grotesk fonton alapul. Őket is nagyon könnyű összekeverni. A Helvetica tehát egy klón lenne?

Eredetileg Új Haas Grotesknek hívták, máig használatos nevét Svájc latin nevéből kapta. Amikor ötvenéves lett, nagy felhajtást csaptak körülötte, még dokumentumfilm is készült róla. Méghozzá nem is rossz. Megtudható belőle, hogy a Helvetica tiszta vonalai, természetes formái megbízhatóságot, semlegességet, tökéletességet, tisztaságot, komolyságot sugároznak, ezért ideális vállalati, üzleti betűtípus. Nagyon népszerű, úton-útfélen találkozhatunk vele. Itt van mindjárt az American Airlines logója, a New York-i metró feliratai, a Microsoft logója, a Tupperware, a Nestlé, a Parmalat betűi. És hogy hogyan lett a sok hasonló betűtípusból éppen a Helvetica a mindennapok normális betűtípusa? A jól olvashatóságon, a sikerült névválasztáson, a nagy fontcsaláddá történő fejlesztésen kívül az is szerepet játszhatott, hogy hiába keressük a Wordben — tehát a Microsoft sem használta el úgy, mint a hozzá oly hasonló Arialt.

Bár a fentiekben az utánzat, klón szavakat használtuk, és való igaz, hogy sok betűtípus esetén erős — a szakembereket is próbára tevő — hasonlóságokat tapasztalunk, minden fontot önmagában kell megítélnünk. Ha el akarjuk csípni az Arial és a Helvetica eltéréseit, közel kell kerülnünk a betűkhöz, sőt betűrészletekhez. Konkrét esetünkben jó példa az a betű, az f, r, t, de nagyítóval meglátjuk az árnyalatnyi eltérést a c, e, j, y betűk esetében is, ezek pedig igazán mások: G, Q, R, 1. Jellemző, hogy ami a Helveticában sima vízszintes vonalas, az az Arialban ferde, meg kunkori. Vizuálisoknak ugyanez pepitában: statikusan és mozgásban. Végül lássuk, ki mennyire figyelt: Helvetica—Arial-kvíz.

A folytatásban pedig rendezni szeretnénk egy régi adósságunkat: miután néhány fontot már jól kiveséztünk, végre szót ejtünk a betű anatómiájáról.

A bejegyzés trackback címe:

https://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr214482787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása