Nem haladnék Időrendben, hiszen az életéről, műveiről annyian megtették ezt már. Ráadásul kortársa sem lehettem — nyolc hosszú hónap választ el tőle, ha szigorúan csak az időt nézzük. Első „találkozásom” vele tizenévesen okozott Nehéz napokat, csak később értettem meg, miről is szól a Tóték. Műfajteremtő egyperceseit azóta is olvasom-olvassuk. Örkény István száz éve született.

Már akkor blogger volt, amikor még nem is léteztek blogok. Klasszikussá érett, frappáns gondolatait lelkesen lájkolnánk — lájkoljuk is: „nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek” vagy „Nekünk, emlősöknek nem mellékes kérdés, hogy mi daráljuk-e a húst, vagy bennünket darálnak-e meg”. Ide kívánkozik Sándor György író-előadóművész észrevétele: volt önkényuralom, és nincs Örkény-unalom. Ez utóbbi véleménnyel csak egyetérteni lehet; ezt a jeles évforduló köré szervezett események sokasága is igazolja.

Az Új Palatinus Könyvesház két kötetet is megjelentet az életműsorozat részeként: az Egyperces levelek Örkény levelezésének bővített gyűjteménye, az Április pedig egy eddig kiadatlan, fiatalkori regény. Az Arcus Kiadótól pedig egy igazi könyvritkaság készül: száz válogatott egyperces, száz kortárs képzőművész illusztrációjával, a századik születésnap tiszteletére. A Kétpercesek — Hommage à Örkény című emlékalbum 600 db számozott példányban jelenik meg. A három könyvet holnap délután 15 órakor mutatják be a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol az egész nap a megemlékezés jegyében telik; a könyvbemutatót követően a Mi mennyi? — Örkény István százéves című kiállítással is várják az érdeklődőket.




„Élet és halál kérdése, hogy az ember húsz és harminc közt mit olvas. Ezt nekem is megmondták, mikor húszéves lettem, de én sem hittem el.”



A Cultiris Galéria — Örkény István Könyvesbolt időszaki fotókiállítása kevésbé ismert fényképekkel és dokumentumokkal mutatja be Örkény életét: gyermekkorát, családját, otthonát, pályatársait.

Április 7-én a Pesti Színházban Örkény-estet szerveznek Meddig él egy fa? címmel. A fellépő színészek, színházigazgatók egyperceseken, ismert monológokon, interjúkon keresztül idézik fel az író alakját Marton László rendezésében. A gálaműsor előtt Forgács Péter vezetésével a Mese-levelek című könyvből láthatunk egy színinövendékek által bemutatott összeállítást.

És természetesen nem feledkezhetünk meg az Örkény nevét viselő színházról sem, ahol április 5-én Nézzünk bizakodva a jövőbe! című egyszeri alkalomra szóló felolvasóestet tartanak az egyperces novellákból, mivel „minden egypercest alapvető szövegnek és megrendítően mainak érzünk”.

A programajánlót még sokáig lehetne folytatni, hiszen korántsem teljes. Vajon mit szólna Örkény, ha látná, most minden róla szól? S mit írna ma? Néhány évvel ezelőtt Sándor György a Magyar Tudományos Akadémia falai között így emlékezett róla: „Bűntudat, szégyen, a megalkuvás ára-mértéke... — ezek az érzések, kérdések végigkísérik egész életében... Erkölcsi kötelesség, az írástudó felelőssége... — tanulhatnánk Tőle könyörtelen önismeretet! És ha nem is nagypolgárrá... polgárrá válni. S (…) patikamérlegen mérni ma is... mert egy cseppel több méreg már öl (kevesebb viszont nem gyógyít).”

„Én csak egy egészen kis zseni vagyok — írja valahol.” Vajon hogyan ünnepelnénk ma, ha „nagy zseni” lett volna?

A bejegyzés trackback címe:

http://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr144361999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.