Eddig semmit nem olvastam Nick Hornbytól. Láttam a Pop, csajok, satöbbi és az Egy fiúról című filmeket, de őszintén megmondom, egyik sem tetszett annyira, hogy elolvassam a könyvet — tudom, nagy hiba a film alapján ítéletet alkotni egy könyvről. Azonban a múlt héten, amikor kedvenc könyvesboltomban jártam, „szembejött” velem ez a könyv: a Vájtfülűek brancsa. Felkeltette érdeklődésemet a cím, még jobban az alcím és a sokat ígérő fülszöveg, úgyhogy megvettem, majd két nap alatt kiolvastam.

Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa. Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója. Fordította: Siklós Márta. Budapest, Európa, 2008. 372.

Adott tehát egy író, akit egy 2003-ban alakult amerikai, irodalmi folyóirat, a Believer felkér, hogy minden hónapban írjon az olvasmányairól. Nem kritikát, ismertetőt, recenziót vagy ajánlót kérnek tőle, egyszerűen azokról a könyvekről kell írnia, amelyeket az adott hónapban elolvasott. Hornby igent mondott a felkérésre, így a rovat még 2003-ban elindult, és ő 28 hónapon át írt az általa elolvasott könyvekről.

Mindegyik cikk két felsorolással indult. Az egyik oszlopban azok a könyvek szerepeltek, amelyeket az író megvásárolt, a másikban pedig azok, melyeket el is olvasott. Jót mulattam, amikor a megvásárolt oszlopban hosszabb felsorolást találtam, mint az elolvasottban. Az egyik írásában el is árulja ennek okát, illetve az egyik elolvasott könyvben — Gabriel Zaid: So Many Books — talál erre egy nagyon frappáns magyarázatot: „...az igazán művelt emberek képesek arra, hogy elolvasatlan könyvek ezreit birtokolják anélkül, hogy elveszítenék akár lelki nyugalmukat, akár a még többre való vágyakozásukat.”

Valamennyi írasban ott van maga Hornby is, rengeteg dolgot megtudhatunk az életéről az olvasmányai alapján — három gyereke van (az egyikük autista), Arsenal-rajongó, évente elolvassa Gillian Riley Hogyan szokjunk le a dohányzásról, és hogyan ne szokjunk vissza? című könyvét, melyek a kedvenc könyvesboltjai, eddig még nem olvasta a David Copperfieldet, de most igen. Ez csupán néhány érdekesség, melyeket megtudhatunk, miközben izgalmasabbnál izgalmasabb könyvekről beszél az író. Írásai humorosak, figyelemfelkeltőek és nagyon őszinték.

Hornby sok érdekesnek ígérkező könyvről ír. Ezzel csak egy baj van — ami persze nem az ő hibája —, hogy sajnos az általa olvasott vagy nem olvasott könyvek nagy része nem jelent meg magyarul. Tehát, ha valaki követni szeretné Hornby „olvasmányösvényét”, vagy megtanul angolul, vagy várakozik — hátha valamelyik magyar kiadó rátalál az egyik gyöngyszemre, és kiadja.

Én személy szerint ráhajtok az angoltanulásra, és addig, amíg nem érem el a megfelelő szintet, olvasok egypár magyarul megjelent írást Nick Hornby tollából.

Még valami: ha tudni szeretnéd, kiket takar a Vájtfülűek brancsa, olvasd el a könyvet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.