Mindenkinek volt már kalandja — naná, még szép, gondolja most vélhetően minden kedves olvasóm néhány réveteg pillantás, két mély sóhaj, s pár emlékfoszlány kíséretében. Kellett némi izgalom a hétköznapok szürkeségében: egy új férfi, vagy nő, talán szerelem is kicsit, vagy szerelem az érzésbe, hogy lehetne szerelem. Ám, hogy olyan kalandja volt-e bárkinek, mint Márai hőseinek, nos, ez már nem biztos. M. S. Mester egyetlen éjszaka alatt fenekestül felforgatja hősei életét, valljuk meg, egyszerűen zseniálisan. Az élet legbanálisabb története nyomán mélységek és magasságok, számadások sora vár a szerelmi háromszög minden lakójára — a halál árnyékában.

Márai Sándor: Kaland. Budapest, Helikon, 2010. 138.

Egy hétköznappá silányult szombat kora este mi más nyújthat felüdülést az amúgy is ezer szerelmi és egyéb gondtól kísért léleknek, mint megnézni a Márai drámája nyomán készült Kaland című filmet. Nos, vidámabb nem lettem, ám ismét ezerszer meghajoltam M. S. Mester előtt, lélekben. Olyan egyszerű, olyan hétköznapi, valljuk meg, szinte csöpögős a történet: a fiatal, jóképű orvos beleszeret tanára, mentora, professzora fiatal és gyönyörű feleségébe. Persze, sosem gondolnánk, a szerelem viszonzásra talál, a pár szökni készül, eljön a vallomások ideje. Az idősödő professzor egyetlen éjszaka alatt szembesül azzal, hogy fiatal felesége mást szeret, el akarja hagyni őt, s a két férfi számára is ezen az éjszakán derül ki, hogy a tündöklő asszony halálos beteg. A professzor férj innentől kezdve feltételeket szab, kötelezi, kényszeríti a fiatal orvos szeretőt, kísérje el a betegségéről mit sem sejtő asszonyt élete utolsó kalandjára, legyen mellette haldoklásában. Bár a szerető már-már könyörög, a férj hajthatatlan: „Nem ismerem az irgalmat többé. Szerelem. Végzet. A nagy szavak. A nagy indulatok. Ön megkapja azt, amit az élettől remélt. Megkapja a két legnagyobb kalandot, ahogyan csak kevesen kapják az életben. Megkapja a szerelmet és a halált.” Olvasóként és nézőként is már csak arra eszmélünk, hogy a szerelmi háromszög minden szereplője meghasonlik, kénytelen szembenézni elkövetett szakmai, emberi hibáival — időközben felbukkan a professzor egykori barátja és kollégája is, aki régi énjét hivatott visszaidézni. Arra eszmélünk, hogy mindenki kénytelen szembenézni árulásaival, hűségével, hűtlenségével, s erősen érik a kérdés: vajon saját magát hol is árulta el ebben a hirtelen nagy összevisszaságban?

Kaland, színes, magyar romantikus dráma, 84 perc, 2011.
rendező: Sipos József
szereplők:
Gerd Böckmann (Kádár professzor)
Marozsán Erika (Anna)
Csányi Sándor (Zoltán doktor)

A film idén augusztusban a Montreal World Film Fesztiválon debütált. A professzort a német Gerd Böckmann alakítja, Annát, a feleséget Marozsán Erika, Zoltánt Csányi Sándor játssza. A filmzene telitalálat, Berkes Gábor ismét megvillantotta profizmusát. A betétdal szinte már szuicid hajlamokat ébreszt, de hát ez a dolga, mégiscsak egy drámát vittek filmre. A világításról, a vágásokról, a beállításokról talán itt és most ne essék szó, ahogyan a szépiás vonulat szükségességéről se.

A filmet látva a könyvre áhítoztam. Őszintén mondom, kár volt. Persze nem Márai soraiban csalódtam. A borítóval szembesülve, az öngyilkon túlhaladva, immár gyilkos hajlamaim mozgolódtak. A szennycímlap és a címoldal egyenest bicskanyitogató: számtalan, szebbnél szebb betűtípus, egyszerre, — nem felrázva, keverve. Komoly önuralom kellett, hogy Máraira figyeljek, s ne például az éppen sehova sem igazodó oldalszámra, s annak megfejthetetlen okból alkalmazott betűtípusára. Feltételezem, sikítozott a papír, a mondatok pedig halálugrásra készültek.

Nincs más választásunk, próbáljunk meg ettől a drámától elszakadni. Maradjunk szolidan Márainál, bízva abban, hogy mindezek ellenére nem marad el az olvasó-néző saját, magánbejáratú kalandja a lélek élveboncolásáról. Finoman, polgári módra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.